2015. június 21., vasárnap

Sixth chapter


Az út hosszú és nagyon fárasztó volt. Már el is felejtettem milyen hosszú is igazából az út. Legelőször a bátyám nagy fejét láttam meg és amikor közelebb értem akkor vettem csak észre, hogy ott áll mellette a menyasszonya is akiről már nem egyszer mesélt nekem. A cuccaimat egyből eldobtam, hogy a bátyám nyakába ugorhassak. Olyan mintha 1000 éve nem láttam volna.

- Jaj annyira hiányoztál már húgicám. - mondta a bátyám Steve.
- Te is nekem bátyus. - mondom. Végül kibogozom magam a karjai közül s köszönök a menyasszonyának is. - Szia Miley vagyok Steve húga.
- Beth vagyok. - mosolyog rám. Már most nagyon szimpatikus.

A bátyám segít cipelni a cuccaimat. Egész úton be sem áll a szánk. Én elmeséltem, hogy eddig mi mindent csináltunk és, hogy pontosan miért is költöztünk el, ő meg elmesélte, hogy mi mindent csinált kint a tengeren. És a nap jó híre én leszek a koszorús lány az esküvőn és a bátyám tanúja is. Mikor megérkeztünk csak tátottam a számat akkora házban élt a bátyám. Minimum 10 szoba elfért volna benne, ha nem több. Mikor végre kettesben maradok a bátyámmal elmesélem azt is, hogy anya talált magának egy pasit akit nagyon szeret. Ahogy vártam ő is teljesen kiakadt ezen. Mindig apuci pici gyerekei leszünk és valahogy sohasem tudtuk anyut elképzelni egy másik pasassal.

- Én is pontosan ilyen képet vágtam mikor anya csak úgy mellékesen meg említette, hogy amikor majd vissza megyek Angliába elmegyünk hármasban vacsorázni. Bátyus én erre képtelen vagyok. Meggyaláznám apu emlékét. - borulok ki teljesen.
- Hát akkor ne menj el. Otthon is maradhatsz vagy esetleg itt is. Ez a te otthonod is nem csak az enyém. Meg amúgy is te inkább ide való vagy mint Angliába. - mondja Steve.
- Komolyan mondod? Maradhatok?! - sikítok fel örömömben. De aztán még is csak meggondolom magam. - Akkor ki lenne anyával? Nem hagyhatjuk egyedül. Bár hízelgő, hogy itt maradhassak ahol születtem, de nem hagyhatom egyedül anyut. Most nem. - rázom meg a fejem. - Talán majd később amikor megbizonyosodom, hogy az akivel mostanában találkozgat vigyázni fog rá.
- Igen, igazad van húgi mint mindig. - nevet fel a bátyám. - Nos mihez lenne kedved egész nyáron csinálni?
- Hát nem egyértelmű? BULIZNI ÉS FÜRDENI!! - sikítok fel megint örömömben és jó kedvemben. Már most pörgök.
- Akkor este elmegyünk bulizni, hogy megünnepeljük, hogy itt vagy közöttünk. Amúgy van egy öröm hírem neked húgi. - néz rám Steve.
- Mi lenne az? Vettél nekem egy kutyát? - nézek rá elkerekedett szemmel.
- Mi dehogy is. Miért, akarsz egy kutyát?! - kérdi Steve.
- Hát ha veszel nem utasítom vissza. Na de mit akartál mondani? - kuncogok. Még ezt sem tudja, hogy a kedvenc állatom a kutya?
- Beneveztelek a most induló x faktorba. Örülsz?! - mondja izgatottan a bátyám míg én teljes sokk alatt vagyok.
- Hogy mit csináltál?!! - kiálltok fel mérgemben.
- De hát olyan tehetséges vagy muszáj, hogy mindenki megtudja. Meg amúgy is tudom, hogy ez az álmod csak nem merted eddig megtenni. - néz rám laposan.
- Ez igaz. De bátyus. Mit csináljak? Egyáltalán mikor lesz? Mit énekeljek? Mit vegyek fel? - sorolom a kérdéseket. Teljesen szét estem.
- Ne félj. 1 hónap múlva fog csak indulni addig van bőven időd kiválasztani és megtanulni a számot meg minden másra is lesz időd. - nyugtat Steve.
- Oké-oké. - próbálok mély levegőt venni. Meg kell nyugodnom. - Istenem mi van ha bejutok?  Mi lesz az iskolával? Vagy ha nem jutok be? Akkor teljesen szét fogok esni! - oké hivatalosan is be pánikholtam.
- Meg fogod nyerni húgi. Hiszek benned, akkor te is higgy magadban. Menni fog. Mert te egy Black vagy. - biztat Steve.
- Igen Black vagyok. Menni fog. - lehet, hogy most ezt hiszem, de mire elérkezett, hogy lemenjünk abba a bárba ahol ünnepelni fogunk 5-ször be pánikholtam és ugyan ennyiszer voltam izgatott is.
- Igyunk a húgomra aki lehet, hogy a következő hónapban válik híres énekessé és be fogja járni az egész világot. Ja, és persze arra, hogy itt fogja tölteni a nyarát velem. Igyunk! - kiállt fel Steve és egyszerre húzzuk le az italt.

Egész éjjel táncoltunk. Már el is felejtettem, milyen jól tud táncolni a bátyám. Alig lehet vele lépést tartani. Minden egyes órában megittunk egy felest így mire végre rászántuk magunkat arra, hogy haza menjünk már jócskán a sárga föld alatt voltunk. Ezért sajnos fel kellett hívni Beth, hogy jöjjön értünk.

- Annyira örülök, hogy itt vagyok. Köszönöm Beth, hogy eljöttél értünk. A bátyám nagyon szeret ám téged. Egész este másról sem beszélt csak rólad. Még azt is elárulta, hogy van egy anyajeled ami úgy néz ki majdnem mint egy hajó. Sőt a nemi életetekről is beszélt nekem bár meglettem volna nélküle is. - röhögöm el magam a végén.
- Steve! - kiállt fel Beth.
- Mi az jön a baba?! - kiállt fel a bátyám is.
- Nem. Még csak nem is gömbölyű a hasam. Hogy mondhatsz ilyeneket a húgodnak? Komolyan ha iszol olyan hülye vagy. - prüszköl mérgében Beth.
- Egyet értek királyném. - kiáltom fel hangosan majd ismét röhögésben török ki.

Nem tudom, hogy vagy mikor, de valahogy bekerültem az ágyamban. Másnap iszonyú fejfájásra ébredtem. Soha többet nem fogok inni. Erre meg esküszöm. Nagy nehezen bevonszoltam a másnapos fejemet a konyhába egy igen erős kávéért.

- Jó reggelt. - nyögöm ki Beth-nek.
- Neked is Miley. Hogy vagy? - néz rám Beth.
- Soha többet nem fogok inni. Merre van a bátyám? -töltök magamnak egy bögre kávét majd helyet foglalok Beth mellett.
- Alszik. Hihetetlen, hogy lassan össze házasodunk, ő meg úgy viselkedik mint egy tízen éves. Bocs. - néz rám Beth.
- Semmi baj. Hisz tízen éves vagyok. Ne haragudj rá. Nem szokott ilyen lenni. Csak örül, hogy végre együtt lehetünk. - nézek rá kutya szemekkel.
- Nem haragszom rá. Hisz ezért szerettem bele. Nem változtatnám meg semmi pénzért sem. - mosolyog el közben Beth.
- Amúgy ne félj. Nem fogom elmondani senkinek hogy van egy hajó alakú anyajegyed. - nézek rá huncut tekintettel.
- Miley! - kiállt fel Beth mire egyből a fejemhez kapok.
- Halkabban. Szét robban a fejem. - nyögök fel.
- Megérdemled. El sem tudom hinni, hogy ilyet mondott neked a bátyád. A szemtelen disznó. - morog magában Beth.

Ezután csendben nézünk magunk elé. Nem telik el sok idő és csoszogva megérkezik a bátyám is. Gyors csókot váltanak majd ő is tölt magának egy bögre kávét.

- Reggelt bátyus. - mosolygok rá.
- Semmi jó nincs ebben a reggelben. Szét szakad a fejem. - nyög fel.
- Megérdemled. - mondja ugyan azt Beth mint nekem. - Egyáltalán hogy mondhattad el a húgodnak, hogy van egy hajó alakú anya jegyem? - néz rá szúrós szemmel.
- Ilyet mondtam én? - néz csodálkozva a bátyám. Hát igen ő még nálam is jobban elázott.
- Bizony. Sőt a nemi életeteket is megosztottad velem. Bár arra nem voltam kíváncsi. - megborzongok.
- Ne haragudj rám Beth. Tegnap sokat ittam és ilyenkor nem vagyok magamnál. - néz Beth-re könyörgő szemekkel.
- Ma a kanapén alszol. - mondja Beth majd kimegy a konyhából.
- Áruló. - néz rám össze szűkölő szemmel Steve.
- Hé én sem voltam magamnál tegnap este. Amúgy is a te hibád. Miért mondasz ilyeneket nekem? Most életem végéig emlékezhetek milyen az ágyban a menyasszonyod. - morgok majd én is vissza vonulok a szobámba.

A nap többi része eseménytelenül zajlik. Éppen olvasok mikor rezegni kezd a telefonom. SMS-em érkezett.

Szia Miley. Hogy vagy? 
Mi épp Simon egyik villájában vagyunk. Nagyon király hely.

Liam az. Ezer éve nem írt már nekem.

Szia. Nem sok. Épp másnaposan fekszek és olvasok.
Annyira örülök, hogy bekerültetek. Képzeld a bátyám engem is beíratott az itt induló x faktorba.

Nem mondod. Azta! Tuti nyerni fogsz. Csak aztán ne felejts el néha meglátogatni minket.

Oké, de csak ha te sem fogsz elfeledkezni rólam. :D

Lehetetlen téged elfelejteni. xD

Köszi. De nekem mennem kell. Le megyünk a tengerhez úszni egyet. Még jelentkezem.
Szia Liam. Sok sikert :)

Neked is Miley.

Annyira hiányzik. Azelőtt mindent együtt csináltunk most meg két külön kontinensen vagyunk. Remélem örökre jó barátok leszünk és nem felejtsük el egymást.

- Miley gyere. Indulunk a partra. - kiállt fel Steve.
- Megyek. - kiálltok le.

2 megjegyzés: