Szerintem az egész épületben az én sikításomat lehetett csak hallani. Mikor Liam lejött a lépcsőn a nyakába ugrottam és sírtam örömömben. Sikerült, Liam tovább jutott. Liam sem tud megszólalni ahogy én sem.
- Sikerült Liam. - nyögöm ki nagy nehezen. Ennél többre nem futja tőlem.
Még meg kellett várni míg mindenki fellép majd csak azután mondják meg, hogy kihez fogják rakni. Remélem Simon lesz a mentora, akkor tuti győzni fog. Sajnos Liamet elhívták, hogy kiderüljön végül is kihez került, addig én meg persze halálra izgulhatom magam. 1 óra múlva ami nekem 5 óra is volt megláttam Liamet ahogy kiabálva fut felém. Kitárom a karom és futás közben kap fel és forgat meg. Nevetve sikítok fel.
- Kihez kerültél? - kérezem meg kis idő után.
- Simonhoz. És Miley nem fogod elhinni, mint mondtak. - néz rám csillogó szemekkel.
- Mit? - kérdezem meg rémülten.
- Sajnos egyedül nem engedtek tovább. - huzza el a száját. - Ezért össze raktak 4 másik sráccal és már most úgy érzem, hogy barátok leszünk. Pedig még nem is ismerem őket. - hadarja Liam.
- Gartulálok. Remélem ti fogtok győzni. Amerikából fogok neked szurkolni és az össze pénzemet rátok fogom költeni. - ölelem meg.
- Hiányozni fogsz. - szorít magához.
- Te is nekem. - motyogom a mellkasába. - De addig még van 1 hét. Ezt az 1 hetet töltsük el együtt és csináljunk mindenféle hülyeséget. - néztem fel rá. Láttam a szemében, hogy valami olyan fog mondani ami nekem tuti nem fogsz tetszeni.
- Sajnálom Miley. De ebben az 1 hétben Harryéknél leszünk, hogy megismerjük egymást még az élő műsor előtt. Annyira sajnálom, hogy nem lehet ott mikor emész. - mondja Liam.
- Semmi baj. A műsor fontosabb mint én. - gombócot éreztem a torkomban. - Akkor én megyek is haza össze pakolni. Sok sikert Liam Payne. - mosolyogtam rá majd még egyszer megölelem.
Haza érve már patakokban folyik a könnyem. Anya nem is kérdez semmit csak szélesre tárja nekem a karjait. Én meg mint egy baba belezuhanok a karjába és keservesen sírok. Miért érzem azt, hogy ezzel lehet végleg elveszítem a legjobb barátomat? Nagy sokára végre abba tudom hagyni a sírást. Elmesélem anyának, hogy a nyárra vissza megyek Amerikába a bátyámhoz. Legelőször persze tiltakozik, de végül is beadja a derekát. Talán rá jött, hogy ott jobb lesz most mint itt.
Felrohantam a szobámba és küldtem egy SMS-t a bátyámnak, hogy már holnap elmegyek hozzá. Szerencsére rá ér így végül is holnap megyek, ami nagy szerencse. Képtelen lennék tovább itt maradni, hogy közben egész nap Liamre gondolok. Jobb nekem Amerika. Egész nap csak pakoltam, ötször is átnéztem, hogy mindenem meg van e, de semmit sem hagytam ki. Mire végeztem mindennel már majdnem éjfél volt. Elmentem még gyorsan zuhanyozni majd egyszerűen ledobtam magam az ágyra. Tisztára hulla voltam. Már épp elaludtam volna mikor pittyeget egyet a telefonom.
Szia. Alszol már?
Nem Liam. Sajnos felébresztettél :)
Bocsi. Csak azt akartam mondani, hogy lehet még is csak ott tudok lenni mikor elmész. ;)
Kétlem :/
Miért?
Holnap utazom Liam. Szóval jóészakát.
Hallom, hogy pittyeg de nem foglalkozom vele. Haragszom Liamre, hogy még ebben az 1 hétben sem képes velem lenni. Lehet, hogy ez lett volna az utolsó együtt töltött hét. Nem ő inkább a haverjaival tölti. Hát akkor töltse velük. Nagy nehezen elaludtam de másnap igen korán kidobott az ágy. Ránézve az órára hajnali 5-öt muatott nekem meg a gépem 10-kor megy. Remek. Lecsoszogok a konyhában ahol már friss kávé illatot érzek.
- Jó reggelt anya. - motyogom.
- Neked is szivem. Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? - néz rám anya miközben át nyújtja a kávémat.
- Kidobott az ágyam. - morgom.
Csöndeben isszuk a magunk kávéját, majd anya végül elindul dolgozni. Miután megittam a kávémat vissza slattyogok a szobámba és még egyszer megnézem elraktam e mindent. Oda lépek a telefonomhoz és megnézem mit üzent tegnap Liam. Sajnálom. Ennyi?? Sajnálom? Komolyan? Lehet, hogy soha többet nem találkozunk és csak egy sajnálomra futyja? Mérgesen zsebre rakom a telefonom majd minden cuccomat leviszem. Hívok egy taxit. Mire megérkezik a taxi már csak 1 órám van a repülőig. Amilyen gyorsan csak tud úgy hajt a taxis ami nem kicsit volt életveszélyes. Még indőben oda érek amit meg is köszönök a taxi sofőrnek. Szinte rohanok a beszálló felé. Körbe nézek, hogy merre is lehet mikor a szemem sarkából észre veszem Liamet és 4 másik srácot akik mellet vannak. A fejemre húzom a sapkámat, hogy még véletlenül se vehessen észre. Képtelen lennék elbúcsúzni tőle. Szinte már-már rohanva megyek a terminálom felé. Épp nyújtom a kártyát a stuartist-nek amikor meghallom a hangját a hátam mögül.
- El sem akartál búcsúzni tőlem? - mondja Liam. Megfrodulva látom, hogy tényleg ott van méghozzá a haverjaival együtt.
- Első oztályba szól kisasszony. Megmutassam merre van? - kérdezi meg a nő. Vissza nézek Liamre. Mintha könnyeket látnák a szemében.
- Igen asszonyom. Viszlát Liam és sok sikert mindehez ami ezután következik. - mondom hátra se nézve.
Követem a stuartist-et és közben hallom, hogy Liam a nevemet kiáltja. Hirtelen toppanok meg. Ez nem is én vagyok. Egy ilyen miatt nem bánhatok így Liammel. Oda mondom a stuartist-nek, hogy várjon egy pillanatot. Megfordulok és teljes erőmből futok egyenesen Liam felé. A nevét kiáltom mire megfordulva vetem magam a nyakába. A szuszt is kiszorítom belőle annyira szorítom de ő is engem.
- Sok sikert Liam. Remélem te fogsz nyerni és bejárod majd az egész világot. Csak azt akarom, hogy sose felejts majd el engem. Ígérd meg, hogy sosem fogsz elfelejteni. - mondom fojtott hangon.
- Sosem. - ígéri Liam. Bárcsak igaz lenne.
Kibogózom magam a karjai közül és megfordulva szállok fel a repülőre. Fél óra múlva már fel is szállunk és elindulunk Amerikába. Érzem, hogy Liamet el fogom veszíteni, de nem akarom. Miért pont velem történik meg mind ez??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése